Barokk-konyha

A XV-XVII. században a várak helységeinek funkcionális elrendezése, ezen belül a konyha kialakítása nem sokat változott. A mai konyha technológiától azonban gyökeresen eltért, így a ma embere alig tudja elképzelni, hogyan készülhettek és kerülhettek az asztalra az ételek, az oly puritánnak tűnő körülmények között. Ennek megfelelően igen csak érdeklődésre tarthat számot egy-egy középkori gyökerekkel rendelkező konyha bemutatása, mint a szigligeti is.

A szabad kéményes, emelt padkás konyha a friss vizet biztosító kúttal ellátott udvarról nyílt. A bejáratot ajtónálló felügyelte, nehogy illetéktelenek léphessenek be. Bent, a fali polcokon a főzéshez szükséges eszközök sorakoztak, a falakon, további polcokon tányérok, fazékfedők, rézfazekak, a tűzpadkán a nyílt tűzön nyársak, serpenyők, rostélyok, a tűz fölött a kürtőbe akasztva vaskondérok lehettek. Főzés alacsonyabb tűzpadkán, cserépfazékban.

A tűzhely előtt egyszerű, dísztelen asztalok, rajtuk kosarak, teknők voltak. A jobbról nyílóhelység korábban lakószoba volt. Később raktárnak használták, majd sütőháznak építették át. A sütőkemencét tésztafélék, piték, perecek sütésére és a várnép kenyér ellátására használták. A másik, baloldali helység lakószoba volt, cserépkályhával, nagy ablakkal, amely a szakácsok szálláshelyeként szolgált. A mindennapi étkezés a korabeli Magyarország szokásainak megfelelően közösen zajlott, szabályozott rendtartás szerint. Mindenkinek meg volt szabva, hogy rangjának megfelelően kinek az asztalánál étkezhetett és arra az asztalra milyen és mennyi étel került felszolgálásra. Minderre a konyhamester felügyelt.